Grétikém szerint Titikepi, így, egybe.
Két huncut jószág.
Z-ért nem rajonganak. Cicus és én vagyok a kedvenc. Inkább én:). Ha kilépek az ajtón mindkét eb rögtön a lábamnál van. Ha lemegyünk begyújtani a garázsba hamarabb bent vannak mint mi csinikével. Ahogy kinyitom az ajtót már be is sprintel mind a kettő. Aztán meg bújnak a kezem alá, hogy simogassam őket. Összevesznek azon ha esetleg egyikőjük több simit kapott mint a másik. Grétivel meg kergetőznek a fa körül. Ha csini a dobozokkal játszik csatlakoznak hozzá. Gyengéden felborítják a dobozt amibe éppen belefekszik, tényleg gyengéden, nehogy megüsse magát csinike:)
Napközben meg hívnák ki játszani. De sajnos olyan undok, esős, ködös idők vannak mostanában, hogy nem sokat vagyunk kint. Azért ha kisüt a nap rögtön öltözünk és kihasználjuk. Ők meg rögtön játszanak. Megmutatták Grétikének a "titkos helyüket". Ahová szeretnek elbújni aludni, mindentől elzártan. A kert legvégében áll a régi tyúkól. Oda be tudnak menni és egy nagy fa tábla mőgé ügyesen el tudnak bújni. Nos. Bebújni még cicus is betudott, de kijönni már nem:) Én voltam a kiszabadító:)
Esténként felválltva vannak ügyeletben. Egyik nap Titike aztán másnap Kepike. Titi mindenre ugat, hamar elfárad és kb éjféltől felébreszti Kepit, hogy segítsen neki. Kepi meg csak figyel, csak akkor ugat ha indokolt és sose kéri Titi segítségét.
Imádja egymást a két kutya. Összebújva alszanak a kutyaházban amit előre hoztam nekik, raktam bele padlószőnyeget és plédet. Még valami nehéz anyagot szeretnék majd a bejárat elé feltűzni ha eljön a nagy hideg, hogy nehogy megfázzanak.
