Nem fogunk busszal kimenni Lakihegyre mostanában Grétivel az biztos. Ma reggel próba képpen mentünk apával. BKV-val hisz a kocsi szerelőnél. A kiút majd 2 óra volt. Grétim nagyon nyűgösen viselte. A buszon nem tudott rohangálni mint a vonaton és az egy helyben ücsörgés nem az Ő szokása. Hazafelé is majd 2 óra volt az út, cicus csak azért nem szenvedett mert rám kötve aludt.
Az egészben az az elképesztő, hogy autóval 2 óra alatt hazamegyek anyumékhoz Orosházára. Itt Pesten BKV-val mindösszesen 22 km-t tettünk meg ugyanannyi idő alatt. Ráadásul koszosak, túlzsúfoltak a buszok és elképesztően modortalanok az emberek. Legalábbis van jópár. Amikor felszálltam a tömött 151-es buszra a magamra kötött alvó Grétivel többen elfordították a fejüket, ne is lássák, hogy ott vagyunk. Egy idős hölgy állt fel először, hogy átadja a helyét. Majd ezt látva egy tini lány zavartan átadta a helyét. A másik buszon meg majdnem lelöktek minket a lépcsőn.
