Még múlt héten, február 17.-én volt, Gréta iskolájában.
Január elején a szülői értekezleten említette Erika néni, Gréta hol elakart rá menni, hol nem. Azért kerestem egy verset neki.Ügyesen megtanultuk, igen, mind a ketten :). Nem erőltettem, volt, hogy napok teltek el és nem is mondtuk el a verset. Egyszer csak írt a Tanító néni nekem levelet, hogy akkor mi lesz, szerepel-e a Gréta. Csini pedig azt mondta, igen :).
Nem igazán izgult, én nagyon. Erika néni mondta, hogy ha ráérek elmehetek megnézni a gyerekeket.
Elmentem :).
Ledöbbentem.
46 gyerek készült a szemlére, és csak az 1 és 2. osztályosokat hallgatták meg aznap.
Gréta eléggé az elején volt. Nyugodtan felállt, kiállt a közönség elé, majd tisztán és hangosan és nagyon-nagyon ügyesen elmondta a verset. Én meg csak ültem és hallgattam és nagyon büszke voltam rá! Sajnos nem Ő nyert, de ez várható is volt. Nem volt túl igazságos a két évfolyamot egy kalap alá venni. A részvétel volt a lényeg, az, hogy megtanult egy szép verset, hogy büszke volt magára, hogy büszkék vagyunk rá :).
És akkor a vers, hogy sok-sok év múlva is emlékezzen rá:
K. László Szilvia
A LUSTA KISKAKAS
Egyszer volt egy kiskakas,
piros csőrű, tarajas.
Külsejében éppen olyan,
mint a többi kiskakas.
Mégis furcsa, mégis más volt,
nem olyan, mint társai.
Hajnalkeltő kukurikút
nem tudott ő mondani.
Aggódott az anyukája:
biztos beteg fiacskája.
Dorgálta az apukája:
szégyent hoz rá fiacskája!
Nevetett a Nap, a Hold:
mert a kakas lusta volt.
Délig aludt az ágyában,
nem ébredt fel semmire,
pedig tudta, jó kakasnak
hajnalban kell kelnie.
A Napocska cirógatta,
mégis aludt, mint a bunda.
Anyukája keltegette,
mégis durmolt, mint egy medve.
Egyszer aztán, egy szép napon,
olyasmi történt vele,
amitől a kiskakasnak
megváltozott élete.
Felrepült a szemétdombra,
és ahogy ott kapirgált,
szemétdombnak közepében
ébresztőórát talált.
Megismerte, megszerette
ágya mellé le is tette.
Hogy csörögjön, fel is húzta,
ébresztőre állította.
Örült anyja, örült apja,
nem ismertek a kakasra!
Ettől kezdve fürge volt,
ő keltette a Napot!
