Az egyik szeptemberi hétvége (is) mozgalmasra sikeredet :).
Z közvetlen kollégái szerveztek egy kis kirándulást ahová én is mentem, viszont a gyerekek nem. Rájuk édesanyámék vigyáztak.
Szombaton már 8 után itt voltak anyuék, mind a két gyerek ugrott a nyakukba, nagyon örültek, várták már őket. Még beszélgettünk egy kicsit. Anyuék kaptak "használati utasításokat", majd mi Z-vel útra keltünk Ők pedig itthon maradtak, négyesben.
Bercelre mentünk, Z kollégájának a szülei láttak minket vendégül. Volt terülj-terülj asztalkám, kirándulás, beszélgetés, játék, nevetés.
Furcsa volt a minik nélkül. Hogy úgy mentem fel a várromhoz, hogy senkire se kellett rászólni, senki kezét nem kellett megfogni. Hiányoztak a gyerekek :). Viszont a tériszonyom ellenére felmentem mindenhová ahová a többiek, még a romok tetején is készült rólunk fotó :). Remegtem is rendesen.
Vacsorára vaddisznó pörköltet kaptunk. Életem első vadpörköltje, meglepően finom volt :). Vacsora előtt még felhívtam anyuékat, minik szuperül érezték magukat, elfáradtak a nap végére.
Vacsi után még beszélgettük, csocsóztunk. Én kidőltem 11 után, a többiek még bírták.
Reggel 8 utánig bírtam, akkor hívtam a gyerekeket. Jót aludtak, a saját helyükön (ez nagy szó, elég sűrűn a mi ágyunkban kötnek ki), viszont reggel az ébredés után rögtön kerestek minket, hisz azt mondtuk, hogy reggel jövünk, nekik meg már 7 után reggel volt :).
Mi még megreggeliztünk, összeszedtük a másnapos, vagyis inkább aznapos, fiúkat akiket velünk jöttek haza és indultunk.
Búcsúzóul még kaptunk egy tányér sütit, egy adag hurka, kolbászt. Az a hurka, mennyei. Tettek bele májat, így nagyon-nagyon finom volt. Az ajándékba kapott adag még a fagyasztóban vár arra, hogy megsüssük, biztos, hogy a gyerekeknél is sikere lesz.
Én vezettem haza és már nagyon vártam, hogy lássam a gyerekeket, anyuékat. Repült a Gréti a nyakamba, Gergő is örült de kicsit feszült volt. Beszélgettünk majd elmentünk közösen a tanösvényhez és sétáltunk egy nagyot a Duna parton. Miután visszaértünk megebédeltünk, majd legnagyobb sajnálatunkra anyuék indultak is haza.
Az első hétvégénk volt kettesben Grétike születése óta. Jó volt de azért hiányoztak nagyon :).
