Ez a nap is eljött.
Ma iskolába mentünk csinikével. Három iskola van Csepelen amin dilemmázunk. Kellően erősnek tűnnek, jók a visszhangok róluk.
Ma az egyikben foglalkozás volt tartva a jövendő elsősöknek. Úgy döntöttem elmegyünk.
Időben ott voltam az oviban a minikért, autóba ültünk és irány az iskola.
Időben odaértünk, kicsit bolyongtunk mert nem találtunk parkolót de sikerült megoldani. Bementünk az épületbe, a portás mosolyogva mondta, hogy menjünk az ebédlőbe.
Odamentünk, benyitottunk és egy kedves tanító néni már jött és fogta is meg Grétike kezét és vezette a többiekhez. Nekem mondták, hogy menjek ki, majd az óra végén kijön a kislány.
Hát, torokszorító érzés volt Őt ott hagyni. Már iskolai előkészítő foglalkozáson hagytam.....
Gergőke türelmes várt, nézelődött. Ahogy véget ért az óra kiszólt az egyik tanár néni, hogy menjünk be, a kicsik megmutatják mit is csináltak. Ügyesen énekeltek és az arcuk elé rakták az álarcokat amiket készítettek.
Beszéltem az egyik hölggyel. Ő délutános tanár néni. Mondta, ha jövő héten megyünk akkor tudunk találkozni azzal a Tanárnővel aki szeptembertől az elsősökkel lesz. Kérdeztem, hogy ha nem vagyunk körzetesek akkor van-e esély, hogy felvegyék, de pozitívan nyilatkozott. Mondjuk azt nem mondtam, hogy Lakihegyiek vagyunk.....
Grétinek nagyon tetszett, lelkesen jött ki onnan :)
Maga az épület egy régi, szocialista monstrum. Egy emelete van, saját tornaterme, könyvtára.
Első benyomás pozitív, a többi majd kiderül.
Még két iskolát megnézünk a döntés előtt.
(Nehéz döntés ám, jó legyen és kellő alapot adjon neki a jövőre nézve. Mert tanulnia kell, fontos!)
