7 után volt ébredés, szinte egyszerre kelt a csapat. Szép lassan összepakoltam, gyerekek reggeliztek. 9 után elhagytuk a szobát majd elindultunk.
A Fertő-tó felé vettük az irányt. Megállapítottuk, hogy hiába kedvelt pihenőhely, katasztrófális az út ami oda vezet :( Sikeresen megtaláltuk és sétáltunk egy jót. Szép hely, megbeszéltünk, hogy majd nyáron is elmegyünk oda. A strand szép, tiszta, rendezett. A gyerekeknek van játszótér, a hattyúk ott úszkálnak a partközelben, ha kedvük tarja akkor ki is sétálnak, ha meg esetleg túl közel menne hozzájuk valaki rögtön jelzik a nemtetszésüket :) Átmentünk a hajókikötőbe is, Gergőke legnagyobb örömére, naná, hogy rohant volna fel rögtön a hajóra, de sajnos csak sokára indult el így azt kihagytuk, majd legközelebb nem fogjuk.
Indultunk tovább, a kacskaringós úton azért megálltunk és vettünk frissen préselt szőlő levet (mustot) na meg szőlőt is. Míg elérkeztünk a következő célállomáshoz majdnem az összes szőlő el is fogyott. Csak azért hagytunk a zacskóban, mert minipasi aludt és azt neki szántuk.
Megérkeztünk Nagycenkre a Széchenyi kastélyhoz, most szerencsénk volt, nyitva volt a kastély. Ráadásul belépőt se kellett fizetni október 23.-a tiszteletére. Szép állapotban van a kastély, érdekes a kiállítás ami ott látható. Minipasi legnagyobb örömére voltak kiállítva kis gőzmozdonyok, hajók. Széchenyi munkásságáról és életéhez kapcsolódó tárgyakból volt a legtöbb, értelemszerűen :) Sétáltunk még a lovardában is majd indultunk tovább.
Hirtelen elhatározásból (egy útjelző tábla miatt:) ) elmentünk Fertődre és megnéztük a kastélyt. Nagy szerencsénk volt, alig, hogy odaértünk indult is egy csoport és így idegenvezető segítségével nézhettük meg az épületet. Csinike itta a fiatalember minden szavát:) megnézett minden szobát, minden képet, kérdezgetett, persze csak tőlünk. Nagyon-nagyon tetszett neki, szerintem egy kicsit hercegnőnek érezte magát. Érdekesnek találta és rögtön megjegyezte, hogy azért voltak magasak az ajtók régen, hogy az extra magas frizurákkal ne ütközzenek a hölgyek az ajtófélfába. Na meg azt is megtudta, hogy a sok abroncs miatt kellettek a széles ajtók. Másképp nem fértek volna át a kisasszonyok :) Jó volt az idegenvezetőnk, nem csak eldarálta a szöveget, hanem mesélt is hozzá. Gergőke meg nagyon ügyes volt, 1 órás volt a kastélyséta és Ő türelmes volt 50 percig, de az utolsó 10 perc se volt vészes:)
Miután kijöttünk indultunk Pannonhalmára. Kicsi lány elaludt az úton, akkor ébresztettük fel amikor odaértünk. Ott sajnos nem volt szerencsénk :( Idén se jutottunk be, 5-kor értünk oda és akkor zárták be az apátság kapuit.
Na majd legközelebb!
Hisz megbeszéltük, hogy Sopron és környéke megér még jó ár napot és jövőre visszamegyünk :)
Pannonhalmától a házig minipasi aludt, cicus pedig csicsergett. Kellően elfáradtunk ez alatt a négy nap alatt, de nagyon megérte :)
