...van mögöttünk.
A tegnapunk nagyon pörgősre sikeredett, barátnőméknél voltunk Felsőpakonyban. Amolyan hagyományféle, hogy augusztus 20.-án együtt vagyunk mi négyen, na meg a családunk is :) Hisz jól érzi magát a csapat együtt.
Egész nap ott voltunk, a gyerekek medencéztek, rohangáltak, kiabáltak, veszekedtek és játszottak, játszottak és játszottak. Erőszakkal se lehetett volna őket lenyomni ott aludni.
Hazafelé a kocsiban mind a kettő beájult, itthon gyors fürdés és alvás tovább.
Elsőnek csinike ébredt és sírt, nem tudni miért, az nem derült ki. Apája nagy nehezen megnyugtatta és visszaaludt. Majd 3 óra körül pasika ébredt sírva, vígasztalhatatlanul. Semmi se volt jó, csak sírt és sírt. Z kiakadt, kiabált. Én meg próbáltam Gergőkét lenyugtatni. Nagy nehezen 1/2 4 után sikerült és visszaaludt. Ő viszonylag könnyen, Z és én már nehezebben.
Reggel elég fáradtan ébredtünk mind a ketten. Na de a két gyerek is nyűgös ám és fáradt....
