Már egy ideje mondogatjuk együtt csinikével Petőfi Sándor versét, a Nemzeti dalt. Grétike folyton kérdezgette, hogy mi is ez az ünnep, miért megyünk ünnepségre, miért nem kap senki ajándékot.........
Csütörtök reggel mindenki szépen felöltözött, autóba ültünk és elmentünk az ünnepségre.
Grétike nagy szemekkel nézte a tömeget, hallgatta a beszédeket. Gergőnek a huszárok tetszettek nagyon, aztán pedig a legnagyobb zajban elaludt :)
A beszédek után nem "unalmas" versek jöttek és újabb beszédek, hanem egy nagyon jó előadás, helyi fiatalokkal. Énekeltek, táncoltak. Így mutatták be az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeit. Nagyon-nagyon jó volt. Mindenkinek tetszett :)) Lelkesen megtapsolták őket az emberek.
Azt azért szomorúan tapasztaltam, hogy évről-évre kevesebben jönnek el az ünnepségre :(
Pedig ez a Mi ünnepünk, a magyarok ünnepe................
Miután vége lett az előadásnak mi eljöttünk, magát a koszorúzást nem néztük már végig, elfogyott a kicsi lány türelme. Hazafelé meglepődve tapasztaltuk, hogy több kertészet is nyitva van, bementünk így szétnézni hogy mennyibe is kerülnek a gyümölcsfák, idén a kertet kell rendbe tenni és pár bokor ki lesz szedve, a helyükre gyümölcsfa fog kerülni.....
Délután kint voltunk az udvaron, kertészkedtünk, ültetgettem, Z pedig kalodákat bontott szét, hordott le............
