Ez a mondat hagyta el az én drága törpcicusom száját pár napja. Hazafelé sétáltunk az oviból és Ő lelkesen megállta az út szélén ha autót látott, az úttesten se szaladt át hanem szépen megvárt, majd szétnézett és csak akkor indult el mikor már biztonságos volt.
Nagyon büszke volt magára:) (na meg én is rá:) ) ezért kért meg, hogy leírjam. Mert tudja ám, hogy ez a blog nekik íródik:) Néha kéri, hogy ebből olvassunk neki mesekönyv helyett. Szereti nagyon újraélni ennek segítségével a történéseket:)
Napról-napra szembesülök azzal, hogy Ő már nem kicsi lány, hanem a nagy lány kategóriába tartozik lassan.
Egyre inkább alakul a személyisége, imád hisztizni az tény de nagyon okos. A 4-7 éveseknek való gyakorlófüzetet szuper gyorsasággal és szuper lelkesedéssel oldotta meg. Igényli a fejlesztő foglalkozásokat:) Épp ma rendeltem meg egy tucat feladatlapot neki, hogy legyen mit megoldani a következő hetekben.
