Nem a bútorra ragasztható aranyos kis matricára gondolok ám, hanem van nekem ma 2 egyedi matricám. Egy szőke hosszú hajú, fülbevalós szépség és egy göndör rövidhajú, kékszemű minipasi.

Bizony ám, ma matricák mind a ketten. Ha az egyiket leraktam rögtön jött sírva a másik és Ő bújt. Aztán persze ezt nehezményezte a tesó és ismét jött.....................

Folyamatos sírás és nyafogás napja a mai.

Csinikém most itthon pihen pár napot, köhög és folyik az orra. Nem szeretném, hogy betegebb legyen, így pátyolgatom itthon. Voltunk a doktornőnél is. Írt igazolást az ovihoz, én döntöm majd el mikor mehet újra közösségbe, ha mehet egyáltalán a műtét előtt.

Aludni aludt mindkét gyerkőc, de persze váltva. A lakás romokban, semmihez se tudtam kezdeni, mert hol az én édes törpHercegem kapaszkodott sírva a lábamba és nyújtotta a kis kezét, hogy vegyem fel. Hol a kisHercegnőm pityeregte, hogy "anyakell, anyakell, anyakell" közben persze végig a nyomomban volt. Még jó, hogy tegnapról maradt kaja és az jó lesz Z-nek vacsira.

Most Gergőci beájult, cicus meg itt ül az ölemben, lassan indulhatunk Z-ért a hév-hez. Jó hangos menet lesz:)