Egy nagyon kedves barátnőmnek elment az apukája. Mikor megtudtam, megkönnyeztem. Grétike érdeklődve kérdezte, hogy miért sírok.
Elmondtam neki, hogy a kis barátja nagypapája meghalt és mostantól az égből, az Angyalkák mellől vigyáz Bálóra és Mírára.
A kicsikém próbálta megérteni, hogy miről is beszélek de nem ment/megy neki.
Nagyon foglalkoztatja ami történt. Tegnap az udvaron egyszercsak odajött hozzám, kezében a kis piros vödrével és azt mondta, hogy abban az Ő általa kikevert csodagyógyszer van és vigyük fel a Báló papájának az angyalokhoz. Az majd meggyógyítja és újra köztünk lesz. Szomorú mosollyal öleltem magamhoz:( Nem érti, hogy a bácsi már soha többet nem jön vissza.
Ma hazafelé sétálva az oviból megkérdezte, hogy elmegyünk-e most a kis barátaihoz. Merthogy szerinte most nagyon jó lenne ha ott lenne velük. Legalább nem éreznék, hogy mennyire hiányzik nekik a papájuk.
Annyira okos és ügyes a mi kicsi lányunk.
Nem mondtunk neki egy szóval se ilyet, és most Ő mégis úgy érzi ez lenne a helyes.
Tele van önzetlen, őszinte szeretettel.
Csak sokáig így maradjon.
