Bizony kicsi, a mi franciaágyunk.
Az éjszaka elég nyűgös volt. Éjfélkor kezdte Grétike. Sírva ébredt és hívott át majd kérte, hogy velem aludhasson a hálóban. Hát persze, hogy nem mondtam nemet. Átvittem, összebújtunk. Nagy nehezen visszaaludtam mikor felébredt Gergőke. Fog + pocak. Lenyugtattam és Ő is a francia ágyon kötött ki.
Ekkor már szóltam Z-nek, hogy kicsit húzódjon már kintebb mert én leesek. A két gyerek szétterülve mi meg az ágy szélein. Ráadásul Gergőci többször felsírt a segítsem kérve. Aludni szinte semmit sem aludtam. Mert ha a hercegem aludt akkor cicus bújt hozzám szipogva.
Z egy idő után feladta és a párnájával átvonult a gyerekszobába aludni. Mi meg maradtunk a hálóban, de csak reggel 6-ig mert akkor indították a lurkók a napot.
A régen oly nagynak gondolt ágyunk kicsi, mi lesz velünk ha lesz még egy gyermek és Ő is hozzánk akar bújni? Nyilván bővítenünk kell az ágyat. Faltól - falig.
Talán úgy elég lesz
