Ha Gergőci keveset tud velem lenni érdemben napközben, akkor ébred hajnalban. Pontosan 2:20-kor. Nem kér enni, nem fáj a pocija. Egyszerűen csak engem akar. Olyankor a mellkasára teszem a kezem, Ő a két kis kezecskéjét rákulcsolja és boldog sóhajjal, édes félmosollyal az ajkán visszaalszik. Ha megpróbálom elvenni a kezem, rögtön utána mozdul.
Hiányzom neki. Ő is igenyelné a sok bújást és ölelést és ezt napközben nem mindig tudom megadni neki.
Ha cicus itthon van, akkor azért nem mert Grétike féltékeny.
Ha meg Gréti oviben akkor Gergőci próbálja kipihenni magát és rendez maratoni alvásokat. Olyankor gyakorlatilag csak enni kel fel és már alszik is vissza. Gyorsan sokat elvel működik:)
Így maradnak a hajnalok. Akkor csak a övé vagyok. Nem nyafizik Gréti, nem kell mással foglakozni. Csak Ő van és Én.
