Ma reggel nem sokkal azutén, hogy csinikét beadtuk a csanába csörgött a telefonom. Magántelefonszám. Első felindulásból vissza akartam nyomni (utálom ha valaki rejtett számmal hív)aztán mégiscsak felvettem. Kellően le is döbbentem.
A Lakihegyi óvodából hívtak. Az ovi vezetője. Gréti fel van véve és akár holnap is kezdhet. Ma menjek be megbeszélni a részleteket. Na BUMM.
Egyszerre két oviba is felveszik hirtelen, hó elején meg................
Szóval befejeztem a vásárlást és bementem. A főnök nagyon kedves volt. Kérdezte, hogy miért nem jelentkeztünk. Várták Grétit a beszoktatás alatt. Újabb döbbenet. Mondtam, hogy azért mert a fellebezésünket is elutasították. Mondta, hogy nekik meg Grétike és még 2 kisgyerek miatt bővítették a létszámukat. Szeptember 10.-ével kezdhettünk volna. Be is volt írva a kezdőcsoportba!!! Ő sem értette, hogy miért elutasító levelet küldtek mikor megvan a helye.
Holnap délután 16:30-kor szülői. Elmegyek.
Délelőtt meg elsétálunk az ovihoz cicussal és megkérdezem tőle, hogy szeretne-e oda járni.
Mióta bent voltam beszélni az óvodavezetővel kattog az agyam.
Dönthetünk-e önző módon Cicusról, az ovijáról csak mi? Épp elég lelki trauma számára, hogy egykéből hirtelen nővérke lett. Most még a megszokott, szeretett ovijából is ki akarjuk szakítani. Nem csak a pénzt kell figyelembe vennünk, hanem a legfontosabb érintett emberkét. A kicsi lányunkat. Nagyon igényel még engem. Ez a heti 3 nap elég neki a csanából. Viszont itt könnyedén el tudok érte sétálni 1-kor és akkor minden délután velem/velünk van.
Jaj de nehéz döntés.
