Csodacsibe nagyon nyűgös volt és fáradt. Rohangált, elesett és beütötte a száját. Naná, hogy kivérzett :(. Az én kis drágám teljesen összevérezte a vállamat, melltartópántomat. Mikor észrevette, azt hitte én sérültem meg valahogy. Hozta oda a kis rózsaszín takaróját és mondta takarjuk be anyu, gyorsabban gyógyul (sokszor azzal a takaróval van betakarva ha fáj valamilye és ez használ. Ha szt ráterítjük máris nem sír annyira hanem elhelyezkedik kényelmesen és "gyógyul"). Ráadásul mellé még a náthája is. Nem engedett el. Még az emeletr se mehettem fel mert félt és kapaszkodott belém, Ő meg nem volt hajlandó fejönni. A tűzre se tudtam rakni, apa persze dolgozott. Nagyon nehezen aludt el. Sokáig küzdött a levegőért mire sikerült megtalálnia a megfelelő pózt.
Miután Z hazaért éjfél körül adott neki egy puszit. Felébredt, sírt, nem kapott levegőt. Orrszívó porszívó bevetése megvolt majd én félig ülő helyzetbe elhelyezkedtem Ő pedig rajtam feküdve nagy nehezen, panaszkodva visszaaludt. Majd fél óra múlva mélyült csak el annyira az alvása, hogy sikerült Őt letenni és végre én is tudtam aludni egy keveset.
Az éjszaka elég nyugtalan volt:( 6 előtt fel is kelt csibe.
Ma már volt orrszívás, kicsit lasúbb mint szokott lenni. Bújna állandóan. Enni nem kér, pedig a kedvenceit sorakoztatom elé. Egy kis túró rudit elfogadott meg almalevet. Több mint a semmi.
