Me reggel csodaszépen köszöntötte az apukáját:)

Mikor meghallotta, hogy jön le a lépcsön ugrálva rohant elé és közben mondogatta, hogy édesapa, édes apuci, szeret, szeretlek.

Direkt nem mentem oda de a szobából hallgatóztam és könnyes lett a szemem. Azt hiszem ilyen csodás fogadtatás mindenki szívét melengetné:))

Azzal nem árulok el titkot, hogy az apukája teljesen elolvadt, kenyérre lehetett volna kenni :)))