Hétvége van. Csinikének csak ilyenkor van esélye egy kicsi időt együtt tölteni az apjával. Ilyenkor állandóan a nyomában van, egy percre se veszi le róla a szemét. Hívja játszani, Z-nek kell a reggelijét csinálnia, bújik hozzá, öleli át. Ha eseteleg valami miatt Z elmegy akkor sír és hívja de nagyon.
Tegnap délután is dolga volt és Grétim alig bírtam megvígasztalni. Fürdeni alig akart mert azt hajtogatta, hogy apával, apával. Aztán csak jót hancúrozott a kádban de hiányolta közben az apját. Már rég aludt mikor Ő hazaért.
Ez így megy minden hétvégén. Ezért is megy nehezen az alvás ilyenkor mert apu nehogy eltünjön mire felébred. Na meg Ő nem is olyan határozott az altatás terén mint én. Velem viszonylag hamar elszenderedik.
Azért sajnálom csinikémet. Hiába van itthon Z sokszor hallja azt tőle, hogy "most nem érek rá, kérd meg anyát, menj anyádhoz. Dolgoznom kell" Ilyenkor fel is megy a hálóba de haramiavezér meg felmegy utána. Nem hagyja magát lerázni:)
