Drága kicsi lányom úgy szeretném tudni, hogy mi a gond. Miért nem jók az éjszakák? Miért ébredsz megint oly nagyon sokszor? Sírva hívsz át és sajnos szavakkal nem tudod még elmondani mi a baj. Talán a fogad? Az a fránya 20.? Most akar kibújni az utolsó csücske? Vagy esetleg a költözés feszültsége? Az itt is vagyok, ott is vagyok lét miatt nem tudsz igazán pihenni? Túl sok számodra az új dolog, történés amit fel kell dolgoznod és ezt éjszaka teszed? Már lassan 1 hete minden éjjel nyugtalan vagy. Többször áthívsz és gyakran olyan kétségbeesetten kapaszkodsz a nyakamba, hogy nincs szívem eljönni mellőled. Sírsz, vergődsz az ágyban. Nagyon rossz látni. Ráadásul a nappalokat meg végig pörgöd. Tegnap például nem voltál hajlandó aludni napközben. Pedig háromszor is próbáltalak altatni de te makacsabb és kitartóbb voltál. Hazafelé az autóban aludtál 30 percet és utána este csak 10-kor sikerült álomba merülnöd. Ma itthon maradunk. Nem megyünk sehová. A megszokott környezetedben hátha más lesz. Hátha napközben is tudsz majd pihenni és aztán az éjszaka is jobb lesz. Annyira szeretném, hogy rendbejöjjön újra. Olyan jó volt mikor végigaludtad az éjszakát és reggel mosolyogva, kipihenten ébredtél. Napok óta a reggeli ébredések nyűgösek és ez az egész napunkra rányomja a bélyegét. Sokkal türelmetlenebb vagy és agresszívabb.
Majd csak vége lesz ennek az időszaknak is. Vagy ki bújik az a fogacska végre vagy segít majd a költözés. A csak kint lét. Nem pedig a rohangálás.
