Minicsinink apaelvonási tünetekben szenved. Apa meg lányhiányban. Ma pedig igazi meglepetésben volt részük. Apa időben hazajött a munkából és elmentünk mindhárman úszni. Úgy mint régen:)) Nagyon-nagyon jó volt:)))
Szerdánként nem szoktunk járni mert nagyon sokan vannak. Meg a szombat reggel kényelmesebb mindhármunknak. De most csak a közös programm volt a lényeg. Annyira megérte. Csinci szinte repkedett az örömtöl már akkor amikor látta, hogy apu időben hazaért és amikor mondtuk neki, hogy megyünk úszni rögtön mutatta az autót, hogy üljünk bele és induljunk. Még Karcsi bácsiék is megjegyezték, hogy mennyire nagyon jókedvű a jány. Sikongatott, csapkodott a kis kezével. Lelkendezve csinált minden feladatot. Na de apa is ragyogott. Több mint 1 hónapja nem volt közös programunk. Nagyon ránkfért már. Rájuk fért. Fontos a munka, fontos a ház is, hogy minnél előbb ki lehessen költözni. De az még fontosabb, hogy apa és lánya között meglegyen az összhang. Azt meg csak úgy lehet fenntartani ha vannak közös programok. Fontosak ezek a pillanatok nagyon-nagyon.
