Mármint az alvókája :))
Az alvási szokása általában felborulni látszik amikor nem itthon alszik és utána nagyon nehezen rázódik vissza a régi kerékvágásba. Most is így történt. Csupán 1 éjszakát töltöttünk anyukáméknál (ahol ráadásul egy ágyban alszunk) és felborult az esti "rend" Elalszik Ő időben (viszonylagosan) a szokásos módon. Majd miután elmélyült az alvása szépen beviszem a szobájába az ágyába. Majd egyszercsak rájön, hogy anya sehol és akkor sírva áthív. Átmegyek, betakargatom, megpuszilom és jönnék ki csak nem neged. Sír. Én meg nem hagyom sírni. Mellébújok és nem enged el. Kapaszkodik belém a kis kezeivel, esküszöm már a gondolatom is tudja és még szorosabban ölel. Ami nagyon jó érzés de egyben fárasztó dolog is. Kis csibe ugyanis forgolódik, rugdos egész éjjel. Várom már, hogy visszaálljon minden a régi kerékvágásba. Már csak pár éjszaka és remélhetőleg újra egyedül fog aludni.
Most amúgy elaludt. Voltunk postán hármasban és kellőképpen kirohangálta magát a friss levegőn. Itthon hozzámbújt és kb. 4 perc múlva már aludt is. Annyira szép ilyenkor (is). Egy anya lehet elfogult, de szerintem Ő a legszebb kislány :)))
