A vasárnapunk ugyan úgy indult, mint szokott. 7 körül ébredezés a miniknek, Z aludt majd 9-ig. Reggeli, játék, néha hiszti....
Én elszaladtam vásárolni egyedül, egyszer csak csörgött a telefonom. Dédike mami hívott, hogy fent van Pesten az Éváéknál és mit szólnék ha kijönne hozzánk. Szinte szóhoz se jutottam a meglepetéstől, naná, hogy igent mondtam. Mondta dédi, hogy Éviék nem tudják kihozni, de mondtam, hogy megoldjuk, elmegyünk érte mi.
Siettem haza, gyorsan átszerveztük a napunkat, Én maradtam itthon főzni az ebédet Z pedig elment a mamiért. A minik nagyon-nagyon várták. Mondtam nekik, hogy Dédike már nagyon öreg, figyelni kell rá, ne rángassák mindenfele. Ha pihenni szeretne akkor legyenek csendben. Gergőkém lelkesen mondta, hogy "Bébike mama (valamiért így hívja) nyugodtan aludhat az ágyamban ha akar, még matukával is takarózhat" :)
Mikor megérkeztek boldogan körbe csicseregték, szépen viselkedtek nagyon. Valóban figyeltek mamira. Csinike rajzolt neki egy szép kislányt, Gergő megmutatta milyen ügyesen legózik. Fáradt volt a mami, de látszott rajta, hogy mennyire élvezi a két kis mosolygyár rajongását :)
Anyumékat is megleptük, mikor felhívtuk Őket skypon és meglátták Dédit.
Sajnos nem maradt sokáig itt mami, sietett vissza Szegedre, hétfőn kora reggel vérvételre kellett mennie.
Mi vittük ki az állomásra és meg is vártuk, hogy felszálljon a vonatra.
Igaz szép meglepetés volt ez a Dédikétől. Szeretnék majd Én is 88 évesen ilyen csodás meglepetést okozni a családomnak.
