Ma reggel korán keltünk és irány a kórház.
Vérvétel, röntgen, EKG.
Bejelentkeztünk a kartonozóba, rengetegen voltak és senki se állt volna egy centivel se arrébb, inkább lökdösődtek az emberek.
Fel a negyedikre, a doktor úr asszisztensétől megkaptuk a beutalókat, elmondta a tudnivalókat. Le az elsőre, bekopogtunk a fülészetre, mondták várjunk kicsit. Pár perc múlva mehettünk is be és már vették is le Grétikétől a vért. Hihetetlen, hogy milyen nagyon ügyes volt. A szeme se rezzent a tűszúrásra. Érdeklődve nézte, ahogy folyik a kémcsövekbe a vére. 7 kémcső vért vettek tőle és zokszó nélkül tűrte. Meg is dicsérte a két nővérke, hogy nagyon ügyes :)
Utána irány a röntgen. Itt evett végre pár falatot Grétike, na meg ivott is. Már nagyon éhes volt.
Hamar behívták, kedvesek voltak nagyon. Hipp-hopp végeztek és már jöttek is ki apával.
Némi hiszti az unalom miatt és mert már menne tekerni majd mentünk tovább az EKG-ra.
Na itt rengetegen voltak és egy semmire se jó számozással hívták be az embereket. Mikor megkérdeztem egy ott dolgozót, hogy mit csináljak a papírral a kezemben rám mordult, hogy húzzak sorszámot és várjak.
Ez van....
Vártunk.
Nyűglődött csinike és Gergőke is, egyre türelmetlenebbek lettek és ezáltal hangosabbak. De talán ez volt a jó. Egyszer csak kinyílt az ajtó és egy hölgy megkérdezte, hogy "ide várnak a gyerekek?" és már mehetett is be Gréti.
1 egész perc volt neki az EKG majd jöttek is ki és indulhattunk haza.
Jövőhéten csütörtökön megyünk az altatóorvoshoz, majd pénteken kora reggel már a műtét jelenünk meg.
Huh de közel van, de ezáltal az is, hogy jobban halljon végre csinike.
