Még tegnap történt.
Mentünk délután minicsiniért, zeneovin volt. Kicsit vártunk rá.
Boldogan, mosolyogva jött ki.
Lelkesen elkezdte mondani, hogy holnap (azaz ma) van az utolsó ovinap a tavaszi (vagyis az időjárást elnézve téli) szünet előtt. Szeretné ha mennék érte ebéd után.
Kérdeztem, hogy miért tenném?
Válasza: " azért anyuci, mert ez lesz az utolsó nap. Olyan mintha péntek lenne, és Te pénteken mindig hazaviszel engem ebéd után. Akkor most is hazavihetsz és otthon leszek veletek"
Mindezt csillogó szemmel mondta, teljes komolysággal. Imádnivaló volt :) mint mindig.
Hát lehet ilyen meggyőző mondatokra nemet válaszolni?
Naná, hogy én nem tudtam neki nemet mondani. Már itthon van, nyávog épp valamiért :) persze alvás, csendes pihi helyett.
