Gréti & Gergi

Reggel én kisütöttem az almás sütit majd összepakoltunk és indulás. Gyerekeknek nem lett megmondva hová is megyünk, csak annyit tudtak, kirándulni. Nagy volt az öröm mikor kiderült, libegőzni fogunk.

Mikor felértünk Gergikét magamra kötöttem, cicus megfogta a kezünket és hajrá jegyet venni. Nagyon sokan voltak, a lépcső alján állt a sor. Azért kivártuk ám:) de cicus nem volt épp türelmes. 

Z és csinike ment elől, én meg pötike utánuk. Gergőke nagyon élvezte, nézelődött, vigyorgott. Én bezzeg remegtem és próbáltam nem észrevenni, hogy himbálózik a libegő és még magasban is vagyunk. Azért szétnéztem ám én is és megállapítottam, hogy csodaszép a kilátás:)

Miután felértünk felsétáltunk az Erzsébet kilátóhoz. Ott leraktuk Gergőkét és hagytuk, hagy rohangáljanak. Nagyon élvezték, fogócskáztak, huncutkodtak:) Öröm volt látni őket. Menet közben azért ettek is pár falatot majd pötike ismét fel lett kötve rám és irány a kilátó teteje. Sok-sok lépcsőfokot kellett megmászni de megérte, pazar a kilátás. Lehet, hogy koszos és büdös város Budapest de gyönyörű. Gergi és én a legtetejére nem mentünk fel, oda csak Z és cicus merészkedett, de nem voltunk mi sokkal lejjebb:) 

Miután lejöttünk még hatalmasat játszottak a gyerekek a játszótéren. Rengetegen voltak ott is, sajnos volt olyan gyerek is akire nem figyelt a szülő és elég baleset veszélyesen játszott:( Persze mikor szépen szólva lett neki, hogy kicsit óvatosabban játszon rögtön rohant az anyjához panaszkodni. 

Grétinek egy fa vonat tetszett a legjobban, annak is a teteje, Gergő meg mindent kipróbált. Lemászott, felmászott. Sok élménnyel és kb fél kiló kosszal gazdagodva ültünk fel újra a libegőre és jöttünk le a hegyről. Lefelé is liftezett a gyomrom kellően. El nem engedtem volna a kapaszkodót semmi pénzért de megérte:) 

Csodás élmény volt kicsinek és nagynak egyaránt. Mindkét gyerkőc kidőlt a kocsiban. Nagyon elfáradtak:) No nem csak Ők:)