...cicusunk a lovaglást.
Régóta érdekelte és emlegette, hát most sikerült összehozni.
Orosházán, édesanyáméktól pár száz méterre van egy tanya ahol kifejezetten gyerekek lovagoltatásával foglalkoznak.
Anyu előre jelezte, hogy majd megyünk, de pontos időpontot nem tudott mondani. Még péntek este (27.-én) hazautaztunk, így szombat reggel ébredés után megvártuk Vivikét, reggelizett a csapat majd elindultunk. Nem volt 5 perc a séta. A lovakat kivitték a legelőre, hisz nem tudták mikor megyünk. Kisétáltunk megnézni Őket és vártuk csincike döntését, hogy vajon felül-e a pacira.
Tüncinek hívják a lovat és Én még ilyen szép szemű pacival nem találkoztam. Elbűvölő a tekintete és imádja a gyerekeket:) Megsimogattuk, kapott kézből füvet majd Zsolt és Szilvi bevezette a karámba, mert cicusunk döntött. Ő bizony lovagolni fog:)
Izgatottan nézte ahogy felnyergelték a pacit, de nem csak Ő ám hanem Gergőcink is:)
Bizony, még Ő is felült a lóra és nagyon tetszett neki:)
Utána cicus jött, nagyon hamar átvette a paci ritmusát. Azt mondta Szilvi, hogy pillanatok alatt összeszoktak és oly nagyon biztonságban érezte magát Grétikém a ló hátán, hogy még a kantárt is elengedte és úgy lovagolt. Szilvi szerint ez általában a 4-5. óra után szokott megtörténni :)) Hát Grétusomnál nem. Úgy szált le Tünciről Gréta, hogy majd még szeretne lovagolni. Most itt a környéken keresek majd neki lovagolási lehetőséget, megfizethető áron. Biztos akad majd:)
Az óra végén almával etették a gyerekek a pacit. Gréti kicsit félve ugyan, de megetette a kis kezéből Tüncit, aki nagy lelkesen falta a finomságot.
