...anyák napi ünnepség volt ma az életemben. Már a gondolattól, hogy hová megyek ma délután, könnybe lábadt a szemem. Izgultam, mintha nekem kellene verset mondanom, pedig csak gyönyörködnöm kellett:)
Már 3/4 4-kor ott voltunk Gergőkével, semmiképpen nem akartam késni, ott vártuk, hogy elkezdődjön az előadás. 4 után pár perccel bekapcsolták a zenét az óvónénik és bejöttek a kicsik. Tüneményesek voltak. Ünneplőben, izgatottan. Cicusom gyönyörű volt. Engem keresett és hirtelen nem látott meg, kezdett lefelé görbülni a szája, majd mikor végre észrevett ragyogni kezdett. Csodás volt hallgatni Őt. Ahogy énekelte a Lencsi lányt, ahogy szavalt :) Majd szaladt hozzám és átadott egy emléklapot, egy fénykép róla ahogy játszik az ovi homokozójában. Majd az ölembe ülve egy újabb vers jött. Nem bírtam ám ki könnyek nélkül. Majd vissza középre, újra énekeltek. Ezzel zárták le a műsort. oké, nem volt tökéletes, sok kicsi nem tudta a verset, nem tudta mutogatni rendesen a dal mellé a koreográfiát. De lelkesek voltak.
Nagyon jó érzés volt nézni, hallani őket.
Az első anyák napi ünnepségem. Még lesz jó pár, de örömmel fogok menni.
Annyira tudnak szeretni és annyira lehet őket szeretni. A lelkesedésük elbűvölő, a titoktartásukat pedig sok felnőtt megirigyelhetné, hisz nem volt szabad anyunak elárulni, hogy mire is készülnek.
