Hajnal 5 után kicsivel arra ébredtem, hogy az én drága kisHercegem sír. Kétségbeesetten, vigasztalhatatlanul.
Simogattam, átöleltem, ringattam. Semmi hatása nem volt, csak sírt és sírt.
Lehoztam a nappaliba, adtam neki fájdalomcsillapítót, attól meg szokott nyugodni és türelmesen várja a hatását. Hát most sajnos nem:( Egyre keservesebben sírt.
Ringattam és elindítottam a kedvenc dalát a laptopon, kicsit enyhített a síráson de nem hagyta abba. Ekkor már lejött cicus is. Felébredt a sírásra.
6 körül kapott cicit, hisz az nem csak éhségűző, hanem fájdalomcsillapító is számára.
Na az végre hatott. Kizökkentette a fájdalomérzet keserűségéből, megnyugodott szépen.
Szopi után kapott a kezébe babakekszet, amíg rágcsálja masszírozza a kis ínyét és így talán kevésbé érzi a fogacska kibújását.
Mert az a baj ám, jön a 4. fog. Már nagyon kicsi kell, hogy áttörjön de az a nagyon kicsi a legfájdalmasabb számára. Remélem ma/holnap kibújik végre és akkor helyreáll az alvási rend. Mert ezek a hajnali kelések.............. ha csak 1 órával alszunk is többet, sokat jelent ám.
