Azért nem indult ám ilyen mosolygósan.
Z hajnalban kelt és vitte a kocsit. Én vittem csiniminit oviba. Kocsi híján sétálva. Este igyekeztem mindent előkészíteni, hogy reggel ne kelljen kapkodni. Az éjjel kissé nyűgösen telt, Gergike sokat nyafizott, nyűglődött, hajnalban kapott fájdalomcsillapítót és visszaaludtunk sikeresen. Túlságosan is sikeresen. Reggel 7:16-kor riadtam fel. Ébresztgettem cicusom, hogy öltöznünk kell és irány az óvoda.
Na és itt jött az amire nem igazán számítottam. Hiszti, hogy nem akar oviba menni, itthon marad velem meg Gergikével. Na bumm.........
Hetek óta arról beszél, hogy menne, most mehet és nem akar. Lelki beszéd, nagy nehezen meggyőzőm, hogy öltözzön fel és menjünk be. Megvesztegettem egy kicsit (pirul) mondtam neki, hogy útközben veszünk kekszet amivel körbekínálhatja a kis csoporttársait annak örömére, hogy 1 hónap után újra találkoznak. Miközben megszoptattam Gergőcit segítettem neki öltözni, hajat fésültem..............
8 óra volt, hogy elindultunk, ahhoz képest, hogy 44 perce még az ágyban feküdtünk, szerintem csúcsidőt futottunk:)
Mikor beértünk kicsit mérges lettem, újra tetű van az oviba. Már fél éve küzdenek vele és folyton visszatér. Persze mikor telefonáltam pénteken, hogy hétfőtől megy cica nem mondták volna, hogy kezeljük le a haját. Ma este valahogy megoldjuk. Érdekes lesz, mert még pár napig nem lehet vizes a fülecskéje, viszont a tetűmegelőző szert vizes hajra kell felvinni. Lehet, fésűvel vizezem be cicus haját és óvatosan rátesszük a szert. Most meg csak reménykedem és a Jóistenben bizakodom, hogy ma nem mászik a hajába.
Alvás után megyek érte, kíváncsi leszek a beszámolójára nagyon.
Most hiányzik, nem csicsereg folyton, nem kér ezt vagy azt, nem kell pillangókat vágnom, festenem, rajzolnom, gyurmáznom................
