...most épp velem.
Még kedden történt. Gergikével a kezemben mentem be a szobába és megcsúsztam egy zokni miatt. Abban a pillanatban ahogy estem érzékeltem, ha nem fordulok akkor kisHerceg üti meg magát. Ezt nem engedhettem, így eltartottam magamtól és én fordultam a kanapé felé, ha már megakadályzni nem is tudtam az esést, legalább én sérüljek. A jobb oldalammal estem a kanapé karfájára, hatalmas roppanást hallottam és erős fájdalmat éreztem. De megérte mert a kicsikémnek nem lett semmi baja és az volt a fontos. Z hazajött hamarabb a munkából, Ő hozta el csinit én meg megpróbáltam magam összeszedni. Nem igazán ment. Valószínű sérült a bordám, vagyis tört. Éreztem ahogy a csont elmozdult :(.
Utánaolvastam.
Ha bemegyünk az ügyeletre akkor röntgen és baromi erős fájdalomcsillapító. Egyiket se engedhetem most magamnak. Pötike szinte csak szopizik, egy étkezés sincs kiváltva még neki és röntgen után nem szoptathatok na meg az erős fájdalomcsillapítók mellett sem.
Így maradt a fájdalom és a türelem. Utánaolvastam, azt írták több orvosi cikkben, hogy az első 3 nap a durva a bordasérülésnél és milyen igazuk van. Ma már a 4. nap van és jobban érzem magam, na azért fáj még de már meg tudtam főzni törpöm ebédjét és már porszívózni is tudtam egy keveset. És felállni is csak 2 percbe telik nem 5-be:))
Érdekes, míg nem történik valami ami határt szab, akkor fel sem tűnik, hogy millió apró mozdulat milyen nagyon természetes számunkra. Na hát most érzékeltem. Hosszú volt ez a három nap, de szerencsére van 2 csodás gyermekem és egy kedves férjem aki segített. Túl vagyok a nehezén, most már napról-napra könnyebb és jobb lesz.
