A ma reggel csiripkének úgy indult, mint bármely szombat reggele. Ébredés és készülődés az úszáshoz. Csak épp ma reggel nem úszni vittük a mi két gyönyörűségünket. A megszokott úton indultunk el, de egyszercsak felkanyarodtunk az autópályára. Csibinek rögtön feltünt, hogy más úton megyünk, de akkor még nem mondtunk neki semmit a célról. Majd félúton jártunk mikor elárultuk, hogy vendégségbe megyünk a Télapóhoz az Ő házába:)
Na azt a mosolyt, azokat a hatalmasra nyílt szemeket sosem felejtem el:)
Óriási lelkesedéssel mondta, hogy Ő énekelni fog a Mikulásnak, meg mesélni és kérdezni............ és mindent eltervezett. Türelmetlenül várta, hogy végre megérkezzünk. Amit Gergőci akaratán kívül kicsit akadályozott számára, mert a Dunaújvárosi tesconál meg kellett állnunk, hogy megszoptassam a kis drágát. Na de ez max 20 perc volt és már mentünk is tovább.
Mikor odaértünk nem tudtunk rögtön bemenni mert épp voltak bent mások. De addig is megnéztük a szarvasokat. A télapó szánját, a manók ajtaját. Csibi rettenetesen izgult, sürgette volna a perceket. Végre beljebb mehettünk:) De még mindig nem a Télapóhoz, próbált játszani de nem igazán ment. Csak várt és várt és várt:)
Végre.
Kinyílt az ajtó.
Beléphettünk sok-sok kíváncsi emberrel együtt a Mikulás irodájába.
Cicusunk nagy elhatározásából, hogy Ő énekel meg majd beszélget nem lett semmi. Bemutatkozáson kívül semmi mást nem csinált. Nagyon meg volt illetődve. Csak nézett, néha mögém bújt, megszorította a kezem, néha az apjáét:)
A Télapó nagyon kedves volt. Mesélt a szarvasairól, megmutatta a nagykönyvét amibe mindent beleír, a távcsövét amivel mindent lát. És igen, valódi volt a szakálla:))))) Énekeltünk együtt, viccelődött. Legnagyobb meglepetésünkre kapott tőle csomagot cicus meg pötike is. Na de még nekünk is adott egyet-egyet:).
Az Ő házából átmentünk a játszóházába. Egy hatalmas szinházterem teli játékokkal és az egyik végében színpaddal. Szórakoztatták a gyerekeket a manók és a krampuszok majd megjenelt Don Pedro a bohóc. Volt tánc, móka, kacagás. Csodacsibe sodródott a többi lelkes csöpettel. Ott volt közvetlen a színpad előtt, semmiből se maradt ki. A vonatozásnál Ő fogta a bohóc kezét:) Pötikénk se maradt ám ki a jóból. Az elején aludt ugyan, de a táncra felébredt és ritmusra csapkodott a kis kezeivel, lelkesen nézett körül, figyelt mosolyogva mindenre és mindenkire. Mélységesen fel volt háborodva, mikor beleraktam a babakocsiba. Gyorsan kivettem és már nem is volt semmi gond:)
Alig bírtuk rábeszélni Grétikét, hogy menjünk tovább. Megkerestük a szalma labirintust, ami nem is szalmából van de azért így is jó volt cicusnak:) Sikeresen kitalált és még cukorkát is kapott.
Végül még betértünk a cukrászdába. Én megkóstoltam az ország tortáját és hát mit mondjak. Igazán méltó arra, hogy megkapta az "ország tortája" megtisztelő elnevezést. Egy eszméletlenül finom, csodás ízvilágú desszert. Nem vagyok egy nagy tortasütő, de ezt a tortát meg fogom sütni itthon. Méghozzá Z közelgő születésnapjára. Na de, hogy visszakanyarodjak a mai naphoz. Sütievés után visszaültünk az autóba és indultunk haza.
Grétike egyszercsak megszólalt, hogy "őrült váradt vagyok" majd pár perccel később már durmolt is:) Hazáig, sőt még + 1 órát ráhúzott miután megérkeztünk.
Azt hiszem nagyon jó ötlet volt és kellően mély nyomot hagy az én kis csodacsibém lelkében a mai nap. Igazán szép emlékeket:)))
Mind a négyen fantasztikusan éreztük magunkat, az időjárás is kegyes volt hozzánk. Egy csodás családi kirándulás:)
Végre, már nagyon-nagyon ránkfért:)
