Volt a karján egy seb. Minden nap elégedetten nyugtázta, hogy megvan még. Egy reggel ijedten vette észre, hogy eltünt:
-Anya, eltűnt a sebem. Nem baj, lesz majd másik!
* * * *
A változatosság kedvéért a hálóban aludt mellettem. Az apja meg az Ő szobájában. Hajnalben Z átjött és próbált odafeküdni az ágyra. Csinike az ágy nagy részén ki volt terülve így odabújt mellém Z és átölelt. Gréti abban a tizedmásodpercben kinyitotta a szemét. Ránézett az apjára. Gyorsan leellenőrize, hogy én megvagyok-e, majd elkezdett felém mászni és szólt az apjához közben:
- menj a helyedre apu
és persze mutatta azt az oldalt ahol Ő szokott aludni:))) Csibe meg hozzámbújt. Az apja meg én is a döbbenettől nevetőrohamot kaptunk:)))))
