Végre TAVASZ van. Így. Csupa nagybetűvel. Már nagyon vártuk. Cicus most már inkább kint van mint bent. Ha egy kicsit borúsabb kint az idő és nem mehet az udvarra már nyűglődik.
Még múlthéten, rögtön az első igazi szép napon (apukám nevenapján:)) ) csináltam csöppömnek egy házikót a teraszra. Kartondobozokból.
Kigondolni egyszerűbb volt, mint megalkotni de azért nem adtam fel:)) Grétikém lelkesen segített. Folyton ott téblébolt körülöttem. Egy percre se vette le a házikóról a szemét. Ha kértem valamit hozzá boldogan hozta. Mikor lefeküdt délután a ház a bejárati ajtónál volt. Csak ott tudtam használni a ragasztópisztolyt. Ahogy felébredt rohant oda, hogy megnézze majd kétségbeesetten rohant hozzám, hogy ellopták a házikóját. Mondtam neki, hogy a teraszon keresse. Ott fogjuk befejezni. Gyors bekapott pár falatot és már menni is kellett ki folytatni. Estére már egész formás kis ház lett belőle.
Ablakpárkányára virág került:)) cicus boldogan szól majd minden nap, hogy azt is öntöznünk kell. Az az Ő virága:))
Sajnos még nincs kész. Még kapni fog kívülről tapétát. Fa mintásat, hogy minnél természetesebbnek hasson. Csak sajnos most nincs rá pénz. De ahogy Z kap fizut megveszem és befejezem.
Tudom, hogy csak 1 szezont fog kibirni, max kettőt. Tudom, hogy nem a legszebb darab, hogy egy hozzáértő ember sokkal jobban megcsinálta volna. De ÉN csináltam:) az én kis drága csinikémnek.
Ő pedig imádja a házikóját:)
Képeket majd teszek, csak fotózni kéne:)
