Már lassan és szomorúan megszokjuk, hogy korán kelő cicusunk:(

A mai viszont még korábbi volt mint szokott. Hajnali 3/4 5-kor felsírt, hogy anyuci. Szóltam neki, hogy itt vagyok. Akkor jött az édesapucika? Válaszolt neki, hogy Ő is itt van. Aztán pár perc múlva a párnáját követelte, majd a takaróját kereste, majd sírt, hogy hozzám akar bújni. Majd jött a "beszélgessünk anyuci". "Szomjas vagyok anyuci, éhes vagyok, fáj a nyakam"

Azóta ébren vagyunk. Inkább csak nyitva van a szemünk. Szerintem megyek megiszom a mai második és egyben utolsó kávémat majd kimegyünk az udvarra.

Megpróbálom megcsinálni a kerítést a kiskert köré, ne dibolják össze állandóan a kutyák.

Remélem a friss levegő kiüti csinit és alszunk délben. Nagyon nagy szükségünk lenne rá.

Sokszor nem tudom ám, hogy mitől van neki oly nagyon sok energiája. Nem alvásidőben töltődik vagy valami extra szuper az aksija mert hamar telítődik és újra játékra kész.

Olyan jó volna 8-1/2 9-ig aludni mint más családoknál szokás. Legalább hetente egy-két alkalommal.

Vége a kedvenc mesének. Megyünk ki az udvarra.