Ma reggel arra ébredtem, hogy épp egy doktornővel beszélek álmomban és azt ecseteli, hogy lehet beteg a gyermekem. Nagyon rossz volt. De már ott kattogott az agyam. Hisz ma mentünk uh-ra. A 18 hetes genetikaira.
Z is jött velünk, Ő rettentően nyugodt volt én meg rettenetesen ideges. A reggelit is kihagytam egy az egyben. Nem bírtam volna lenyelni egy falatot sem.
Elég hamar sorra kerültünk. Egy kedves hölgy maga elé engedett minket:) Bejöhettek Grétiék is. Pötikével minden rendben:) Jár keze lába, harántfekvésben van. Élvezi, hogy még van bőven helye.
Jó volt látni, hogy minden rendben vele és jó volt látni Z örömét is, hogy végre nem csak képen gyönyörködhet Pötikénkben:)
Nem bírta ám ki Z. Megkérdezte ki is lakik odabent. Bizonyítékot is mutatott neki a doktornő, hogy KISFIÚ a mi albérlőnk:))))
Jöhetnek a viták a nevet illetően. Még nincs közös nevező, de majd lesz. Van még rá 22 hetünk:)
