Nagyon nem szereti csincike ha füvet nyírok. Pedig néha kell mert a fű nő.
Ma reggel miután kikisértük az apját elővettem a fűnyírót és nekiláttam a nyíráshoz. Grétikém meg a síráshoz. Egyszerűen nem tudta abbahagyni. Csak állt a kapu előtt és zokogott. Miután leraktam a fűnyírót, megbizonyosodott róla, hogy kellő távolságba van tőlem a gép, már rohant is hozzám és kapaszkodott a nyakamba. Nem engedte, hogy folytassam. Fogalmam sincs miért fél tőle. Az ütvefúró mellett édesen alszik. A zajongós gépek közül a pórszívóért nem rajong csak, az orrszívás miatt. A fűnyíró most utálat tárgya lett. mindenesetre lenyírtam a füvet, míg Ő aludt. Aztán majd kitalálunk valamit, hogy cicus meg a gép összebarátkozzanak. De ha az nem is jön össze, legalább zokogni ne zokogjon ha elővesszük.
