Kedd.

Reggel elaludtunk. 7 előtt akartunk indulni be pestre. Apát kiraktuk volna a metrónál mi meg tovább a házhoz takarítani. Mendezt megcsináltuk de rohanva sikeredett. Mindössze 15 perc kellett, hogy összeszedjük magunkat és az autóban üljünk mindhárman útra készen. Apa átszállt a metróra mi meg a házhoz.

Az utolsó takarítás.

Pár dolog még ott maradt azt bepakoltam az autóba. Bevallom kicsit összeszorult a torkom mikor bezártam az ajtót. Utoljára. 3 évig éltünk ott. Voltak szép pillanatok, igaz, hogy az utóbbi hónapokban szép pillanatokat csak Grétikétől kaptam de mégis............. Azt hiszem hiányozni fog az a környezet, az új ismerősök, szomszédok. Itt Melindáékon kívül senkit sem ismerek. Megint mindent kezdhetek előről. De legalább most itt van törpi:)) Nem vagyok annyira egyedül. Gréti nagyon édes volt. Mikor jöttünk el megállt a kapuban és integetett a házaknak. Még köszönt is nekik:)) Elbúcsúzott a háztól és a környéktől. Életének első 20 hónapját itt élte le. Itt fogant és tett minket büszke és boldog szülőkké.

Gréti élvezi a kintlétet:) Tologatja az udvaron a babáját, cipőt is kellett ráadni:)) Ha cicus iszik a babát is itatja, ha cicus eszik akkor a babának is kenni kell kenyeret:)) Sokat van kint, hátramegy, hív. Megnézzük a fákat. Szedünk együtt sárgabarackot. Én az éretteket Ő amit elér:)

Vannak még dobozok, van még rengeteg munka de majd csak besímul minden.