Apa jóideje nem tud csincikénkkel több időt tölteni. Hétköznapokon kora reggeltől késő estig dolgozik, hétvégéken meg kint van a háznál. Kicsilány nagyon megszenvedi a hiányát:(( Minden viselkedési forma végigmegy rajta ha apájával van.
Van amikor ha meglátja rohan oda hozzá, öleli át, bújik. Puszikat ad apunak.
Van amikor láthatóan örül de tisztes távolságból szemléli az aput. Gyanusan méregetve, hogy most maradsz vagy mész? De azért egy idő után felenged és játszanak, bújnak.
Van, hogy tudomást sem vesz apuról. Mintha haza se jött volna. Csak velem foglalkozik, hozzám bújik. Nekem mesél. De azért érezhető, hogy mindez nem nekem szól.
Van amikor apa teljes "büntiben" van. Még csak azt sem engedi cicus, hogy hozzáérjen. Ha már közelít sír, hatalmas könnyekkel. Fordítja el a fejét.
Mindketten szenvednek én meg végigaszisztálom:( Sajnálom Grétikém, mert látom rajta mennyire hiányzik neki a játék apával. Sajnálom apát mert látom rajta mennyire szenved attól, hogy ennyire kevés időt tud tölteni a kislányával. Még úszásra is csak én járok csincikével pedig az kifejezetten családi programunk volt.
Apa ma reggel is hajnalban kelt, öltözött és osont volna el de Grétike felébredt. Kapaszkodott az apja nyakába, alig engedte el. Mikor apu kiment a szobából hatalmas könnyekkel sírt:(( Teljesen felpörgette magát. Indult is a mi napunk már hajnal 5:30 után.
Ráadásul Zoli csak 19 után ért haza ma is:(
